Üres az ágy, és nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom. Üvölt a csend és hallgat az élet, rám tör egy érzés: SZERETLEK TÉGED!
Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset! Egy forró csók, mely tüzes a vágytól! Érzem örökre hozzád lánc
A szerelem olyan, mint egy törékeny virágszál, vagy mint egy aprócska kismadár, mely ágról ágra tovaszáll. Lehet ősz, tavasz vagy nyár, ez az érzés mindig rád talál. Először nem érted, mi van veled, ha ő szembejön, csak a szavakat keresed. De mire bátorságod és gondolataid összeszeded, már nincs sehol, és rájössz, hogy ide vezet a félénk szerelem.
Bízok benned, mert vigyázol rám,
jóveled, mert odabújsz hozzám. Ha fázok Te gyengéden ölelsz, s ha beszélek mindig rám figyelsz. Ha rám nézel szemed ragyog, érzem veled boldog vagyok.
Mosolygó kis arcod látni akarom, megfogni kis kezed, s téged ölelni nagyon. Testemben érezni szíved lüktetését, üde kicsi lelked vidám nevetését.
"Hiányzik a hangod, hiányzik a lényed Hiányzik egész tested, hiányzik tényleg! Bárcsak itt lennél s nem szenvednék már Bárcsak azt mondanád itt várok rád
